Ez most nem jó alkalom bármiféle következtetés levonására. A vasárnap hajnali iszonyat torkomra forraszt minden szót. Hajtsuk meg fejünket annak emléke előtt, aki talán azt hitte, vendégszeretetünket élvezi itten. Majd menjünk tovább: sietősen, szemünket lesütve, a fal mellet osonva, ha netán szembejön velünk egy európai.

Azt hiszem, itt valami helyreigazítás-félének kellene következnie. Fantasztikus, eddig alig elképzelhető események kavarogtak a hét végén, egy kisebb fajta -győztes- forradalomnak lehettünk tanúi. Összefogtunk, kitartottunk és sikerült a kibaszott kormány orrára jó nagyot odakoppintanunk. Maradt hát végül a helyén Pásztor főkapitány, az igazmondás elnyerte jutalmát, ezentúl én is gyakrabban próbálkozom vele. Draskovics savanyú pofája mindörökre retinámba égett és nem bánom.
De nem is ez most a lényeg. Szombaton még hiányoltam cigány funkciknak olyan felelős megnyilvánulásait, melyekben, legalább egy pillanatra félretéve a zsigeri cigánygyűlölet mítoszát, képesek beismerni: azért a romák adtak némi okot hatszáz év alatt a többségi társadalom velük szembeni ellenérzéseire. És, hogy az még nem rasszizmus, ha kimondjuk, hogy itt cigányok bűnöznek, ha éppenséggel tényleg azok. Most végre megtört a jég: A borsodi cigányvajda, a mezőkövesdi roma vezetők kezet nyújtottak felénk és nekünk nem szabad ezt a kezet többé eleresztenünk. Igaza van Horváth Aladárnak: néhány óra leforgása alatt össznépi konszenzus jött létre, legalább helyi szinten, no persze nem a cigányság, mint olyan ellen; ne hagyjuk magunkat már megint hiszterizálni. Nem: az utcáinkat ellepő mocsokra, az este tíz körül a kukák mögött ránk várakozó baljós árnyakra mondtunk ezen a hétvégén végre nemet. Sok roma és a magyar többség jutott el most legalább az egyetértés küszöbéig és innen már nem kéne visszafordulnunk; a felismerés már adott: a hatalom, ha rasszizmust kiállt, az a saját rasszizmusa, saját megosztó, de végre lelepleződött aljas trükközése. Hagyjuk meg hát neki, mi pedig tegyük végre rendbe ezt az országot- közösen mindenkivel, akik a munkához odaállnak.

A hétfő esték a heti bevétel tekintélyes részét szállítják a Zöld Elefántnak. Ahogy mindenütt a világon, a munkásosztály Aszongyán is szervezett keretek között verődik össze hat után, hogy a hétkezdet jelentette traumán kompromisszummentes piálással tegye túl magát. Még azóta is, hogy a tulaj, Bodó Matyi mostanában már nem keveredik a néppel: elment a kedve a buziviccek osztogatásától, tovább szegényítve amúgy sem igazán szárnyaló kulturális életünket. 16 évét áldozta be az úrházi MSZP-nek, azok meg érdemei elismerése mellett most jól hátbakúrták: helyi időközin indult volna három hete, az alapszervezete egyedüliként jelölte, a városi gyülin pedig már kurvára érdekes módon hiányzott a neve a szavazólapról. Vagyis még a képviselőjelölt-jelöltségre sem kapott esélyt; a kommand állítólag a legszentebb helyről jött: Gyulayné, vagy valaki a bandájából kiadta, hogy (ki a faszt érdekli itt a demokrácia) tüntessék el a nevét a lapokról, állítólag valami ottani OTP-s górét kellett biztos befutóra venni. A haverjai utólag barátilag elárulták, ők is tudtak a buliról; együtt éreznek vele de nem szólhattak előre ezért-azért (inkább azért). Azt mondják, most a kilépésen gondolkodik, de nem fog: az ilyen balfaszok ezt érdemlik, nem jobbat. Na, most geci voltam, a Matyi jó haver és nem csak a buziviccei miatt. Egyszerűen csak túl sokat szívott már ahhoz, hogy észrevegye: az élettől azért ennél egy kicsivel többet is remélhet.

Ez volt most is a fő téma a boxunkban. Rozsály Guszti az asztal alatt röhögött: ezeket az úrházi szocikat már molotovozni sem kell, magukat intézik el. Valóban: azt csinálják egymással, mint '49-ben, alig finomabb eszközökkel. De komolyan: egymásra küldik az APEH-et, miegyebek; na persze, ezek csak amolyan beijesztések és ettől még mindegyik mennyei békében tudja tömni a zsebét. Zuschlagnak, ha tíz év múlva kijön Kecskemétről, itt minden adva lesz az újrakezdéshez, fasza kis dagonya. 11 felé voltunk, veszélyesen a végét járta az a bizonyos harmadik sör. Inkább most, mint soha: hugyozok, csak azt nem mondtam nekik, hogy onnan pedig hazahúzok. Ez van, Bandi 31-e óta lóg nekem, most akkor ő rendezte(?) ezt az estét.

Tegnap elnéztem Majszos Bandiékhoz is. Mondjuk a nőjével ketten egyáltalán nem bírjuk egymást, de legalább a csaj tudja ilyenkor a dolgát: lelép, 'Bótos Marinál lesz', aztán rendszerint éjfél körül jön meg, beton részegen. Melója nincs, Bandi tartja el malterozásból, zárjegyezésből, de nagyon el van szállva a kis Tecus, hogy hét év alatt elvégezte az ügyvitelt Úrházán, nekem meg rendre beszól a tesis-földrajzos diplomámért, de legalább én azt használom valamire, még ha csak egy szülő bigét is helyettesítek a dedóban. Egyébként már a fősulin is iszonyú történetek keringtek róla: ő volt az, aki egy nagyon szarul elsült félév-vége után megalakította a SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZOTT DIÁKLÁNYOK A MÉLTÁNYOSABB VIZSGAJEGYEKÉRT-mozgalmat és mint elnök zsarolgatni kezdte egy negyvenes tanárját, aki, csak hogy menekülhessen tőle, kénytelen volt nyilvánosan felfedni, hogy tökéletesen impotens. Mindegy. Bandihoz sem tudom mellesleg, miért járok egyáltalán, mostanában három sör után kötelező rituáléként rendre kölcsönösen leanyázzuk egymást. Odáig még megvolnánk, hogy valamiféle nemzeti politikát kellene szárba szökkenteni itt, Aszongyán a választásokig, de számára, mint kurucinfón iskolázott sekélyes állatnak, ez lényegében kimerül abban, hogy lezsidóz minden szembejövőt, aki négy napja nem borotválkozott és bérel valami pár négyzetmétert a központban, még ha csak cipőfűzőt is árul benne.

Én úgy gondolom: addig nem lehet itt semmilyen vesszen Trianon, amíg ezt az országot nem egyesítjük szívós munkával, alulról. Rasszizmus, nemzetiségi konfliktusok globálisan, mint olyan, a saját torkát szorongató, legszarabb elitünk találmánya. Ők próbálnak a maguk külön, de egyébként kibaszottul egyforma zászlai alá terelni minket, mi pedig majd az osztályharcot szegezzük szembe velük. Le kell választani cigányokról, zsidókról a bűnöző, antiszociális elemeket és meg kell értetni a tisztességesebbjével: változás, váltás kell, s ez nekik is ugyanúgy létérdek, mint nekünk, magyaroknak, szerte a Kárpát-medencében. We don't need bullets, we don't need bombs. When we as working people get together in unity, we will blow them all away. Valahogy így.