2009. január 31., szombat

Ön túl sokat beszél. Leöltözött már?
Majd, mivel láthatóan nem találta túl lendületesnek a tempómat, odaugrott hozzám és elkezdte hátulról lehúzni rólam a kabátot, inget. A buzi kis Gärner Laci szabályszerűen elkezdett vetkőztetni. Fasza magyar orvos. Épp csak azt próbáltam alázatosan fölemlíteni neki egyébként, hogy milyen gyógyszert szedek folyamatosan (immunszupresszívet, keményen), amely esetleg az egyébként semmilyen más tünettel nem járó 39 fokos lázat okozhatta. Hát nem jött össze, de nem is lepett meg.
Tíz éve, a láztól kómásan, kibaszott fájdalommal jelentem meg, szintén előtte, járni már nem bírtam, a seggemből jó vastagon fehér váladék folyt, mint a geci. Ő, anélkül, hogy egy újjal hozzám nyúlt volna, pusztán a bemondásomra megjegyezte: szokott így lenni. Mármint, hogy az aranyér és fisszúra okozhat lázt és fájdalmakat. Ja, észrevettem. Felírt valami gyulladáscsökkentőt és hazaküldött. Másnap félhullán kerültem a műtőasztalra, előtte órákon át jeges lepedőkbe csavargatva próbálták levinni a negyven fokot a nővérkék a hármas sebészeten. Merthogy a fisszúra időközben eltályogosodott. Az úrházi ügyeletet, főleg hétvégén, ha lehet, a jövőben inkább kerülöm: még vannak céljaim az életben. Csak azt nem értem azóta sem, hogy akkor miért nem jelentettem föl a szerencsétlent, már régen el kellett volna tűnnie a szakmából, s most megspórolhattuk volna mindketten ezt a második találkozót. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése